Magyarországon lakhatási válság van. Emiatt nagyon könnyű utcára kerülni, de onnan újra lakhatáshoz jutni szinte lehetetlen. De lehet-e a hajléktalanná válást mérsékelni a bírósági gyakorlattal? És ha igen, milyen módon? Erről szól az Utcajogász frissen megjelent kötete, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának ingatlankiürítésekkel kapcsolatos ügyeit szemlézi.
Február 26-án az Írók Boltjában tartotta az Utcajogász és a Res Iudicata Esettár az Emberi Jogok Európai Bíróságának ingatlan-kiürítésekkel kapcsolatos gyakorlatához című kötetének bemutatóját. A könyv hiánypótló, hiszen ilyen esettár eddig nem jelent meg magyar nyelven. A kötet kiadásának célja, hogy az ügyvédek és a bírók hazánkban is ismerjék a strasbourgi bíróság gyakorlatát, és az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozva építsék be azt a magyarországi bírósági gyakorlatba.
A kötetbemutató kerekasztal-beszélgetésén Velinskyné dr. Lovas Kinga, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke és a Res Iudicata Egyesület tagja, dr. Molnár Noémi Fanni, az Utcajogász ügyvéd munkatársa, közjogi koordinátora, a kiadvány szerkesztője és egyik szerzője, valamint dr. Polgári Eszter, a Háttér Társaság és CEU Demokrácia Intézet munkatársa és a könyv szakmai lektora vettek részt. A beszélgetést dr. Miklós János, nyugalmazott törvényszéki bíró, az Utcajogász Egyesület esetkezelési koordinátora vezette.
Fotók: Schneider Márton
Fotók: Schneider Márton
Mit jelent az arányosság elve a kilakoltatási eljárásoknál?
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi az otthon tiszteletben tartásához való jogot. Ez a jog pedig csak bizonyos feltételek fennállása esetén korlátozható, ezen feltételeket pedig a nemzeti bíróságoknak vizsgálniuk szükséges, amikor kilakoltatási ügyekről döntenek. Olyan esetben például, amikor állam vagy önkormányzat kéri a kilakoltatást, vizsgálni szükséges, hogy arányos jogkorlátozásnak tekinthető-e, azaz össze kell mérni a kilakoltatás mellett és az az ellen szóló érdekeket. A könyvbemutatón dr. Polgári Eszter elmondta, ennek során azt kell vizsgálni, hogy a kilakoltatással a lakót aránytalanul nagy sérelem éri-e ahhoz képest, hogy milyen hátrányt kell elviselnie az ingatlankiürítést kérőnek akkor, ha nem kerül sor a kilakoltatásra. Értékelendő szempont például, hogy az ingatlankiürítés hajléktalansághoz vezet-e, hogy a lakó sérülékeny társadalmi csoporthoz tartozik-e, hogy viszonylag kis összegű tartozás vezetne-e a lakásvesztéshez, hogy kiskorúak érintettek-e az otthon elvesztésében, és hogy a lakáskiürítést kérő önkormányzatnak vannak-e lakhatással kapcsolatos közfeladatai. Az is fontos szempont egy ilyen eljárás során, hogy a lakó milyen régóta használja a lakást, és hogy eleget tett-e díjfizetési kötelezettségének.
Miben segíthet nekünk a strasbourgi bíróság gyakorlatának ismerete?
Hazánkban a kilakoltatási eljárások esetén nem jellemző az emberi jogi érvelés. Velinskyné dr. Lovas Kinga elmondta, hogy a magyar bírók nagyon ritkán találkoznak munkájuk során az Egyezmény 8. cikkére való hivatkozással. A hazai bíróságok ingatlankiürítési ügyekben megvizsgálják, hogy a magyar jog szerint van-e jogcíme a lakáshasználónak, és ha nincs – akár mert a felmondással megszűnt a bérleti jogviszony, akár mert soha nem volt érvényes jogcíme –, ez egyenesen az ingatlankiürítéshez vezet.
A most megjelent esettárból látható, ez tekinthető nemzeti sajátosságnak is, ugyanis míg a többi posztszocialista országból rengeteg ingatlankiürítéssel kapcsolatos ügy került már eddig is a strasbourgi bíróság elé, magyarországi ügyből egyetlen egy sem. Dr. Polgári Eszter szerint a 8. cikk értelmezése progresszív és dinamikus, ezért jó kereteket biztosít szociális ügyek tárgyalásához is. Hangsúlyozta azt is, hogy bár a strasbourgi bíróság nem tekinthető a szociális jogok végső menedékének, az Esettárban bemutatott ügyek döntő többségében a bíróság megállapított egyezménysértést.
Dr. Molnár Noémi Fanni a gyorsított, nemperes eljárásokat említette példaként arra, mi az, ami nagy valószínűséggel egyezménysértéshez vezet a hazai végrehajtási gyakorlatban. Ezen eljárások során ugyanis a bíróság nem kézbesíti a lakáskiürítési kérelmet az érintett személynek, és meghallgatást sem tart. A kérelemnek helyt adó határozatról tehát anélkül dönt, hogy az érintett arról tudna vagy előadhatná saját érveit. És bár az Alkotmánybíróság 2023-ban már megállapította az eljárás alaptörvény-ellenességét, a Végrehajtási Törvény módosításakor nem orvosolták ezt a hiányosságot, vagyis a jogi garanciát nélkülöző állapot továbbra is fennáll.
Az Utcajogász azt szeretné elérni a közös kötet megjelentetésével, hogy a magyar bíróságok és az ügyvédek alkalmazzák az emberi jogi bíróság gyakorlatát. A szervezet fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a bírói gyakorlat nem fogja megoldani a hazai lakhatási válságot, ehhez átfogó lakáspolitikai stratégiára, több jó minőségű, elérhető árú lakásra lenne szükség. A kötet célja összességében az, hogy egy igazságosabb eljárás kialakításához vezető szakmai vita alapja lehessen..
Az Esettár elektronikusan az Utcajogász weboldalán itt érhető el. A szerzők a kötetet a továbbiakban frissíteni fogják új, a témába vágó releváns esetekkel.
A könyv megjelenését a Transatlantic Foundation, a German Marshall Fund of the United States és az Európai Unió közös finanszírozású PROTEUS elnevezésű programja támogatta.
