Az ősz folyamán újra napirendre kerül az Általános Ügyek Tanácsában a Magyarországgal kapcsolatban 2018 óta folyó, az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikke szerinti eljárás. Az eljárás középpontjában az uniós alapértékek súlyos megsértésének veszélye áll – ezen alapértékek közé tartozik az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Ez az eljárás számos olyan jogállamisági és emberi jogi problémát fed le, amelyet más uniós eljárások nem érintenek.

Magyar civil szervezetekként a kezdettől fogva nyomon követtük az eljárás alakulását, és több alkalommal állítottunk össze olyan elemzéseket, amelyek rámutattak az egyes területeken fennálló hiányosságokra, és ajánlásokat is megfogalmaztunk a helyzet javítására.

Az új kormány megalakulása óta a 7. cikkes eljárás által lefedett számos területen történtek előremutató változások, fontos jogalkotási és egyéb lépések, ezek azonban még messze nem teljes körűek, egyes területeken pedig egyelőre még nem került sor az ígért változásokra. Ahogy a 7. cikkes eljárással kapcsolatos 2026. júniusi gyorsjelentésünkben is kitértünk rá, nyilvánvaló, hogy az emberi jogokat sértő, a jogállamiságot és a demokráciát aláásó jogszabályi rendelkezések és gyakorlatok felszámolása időigényes folyamat, és annak együtt kell járnia az intézményi függetlenség szervezeti és személyi garanciáinak megteremtésével, amely a demokratikus jogállam stabilitása érdekében elengedhetetlen. Emellett a lefedett problémák komplexek, és sok területen összetett lépések szükségesek ahhoz, hogy az uniós alapértékek sérelmének veszélye megszűnjön. Civil szervezetekként ezeket a változásokat szeretnénk segíteni.

Új értékelésünkben így számba vesszük a 7. cikkes eljárás által lefedett témákat, összefoglalóan bemutatva az előremutató lépéseket és a még megoldásra váró problémákat, és kérdéseket, ajánlásokat fogalmazunk meg az egyes témák kapcsán. Mindezzel ahhoz a közös célhoz kívánunk hozzájárulni, hogy a megkezdett reformok az uniós alapértékek érvényesülését biztosító, tartós intézményi, jogszabályi és gyakorlati változásokhoz és garanciákhoz vezessenek.

Az Utcajogász a Gazdasági és Szociális Jogok területén a következőket fogalmazta meg:

A gazdasági és szociális jogok terén a korábbi hiányosságok változatlanul fennállnak.

Az egyéni munkajog szabályai nem kerültek módosítására, így továbbra is változatlanok a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a – tipikusan nagyipari – munkáltatók érdekét a munkavállalók hátrányára előtérbe helyező szabályai (például a munkaügyi perben érvényesíthető elmaradt bér maximuma, a munkaidőkeret, vagy a munkaerő-kölcsönzés kapcsán). Az EUB 2023-ban kimondta, hogy a napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt kell kiadni, ezért az előbbibe nem olvadhat bele az utóbbi, amit a Kúria azóta számos ítéletében megerősített a jogsértő munkaidő-beosztás esetén járó bérpótlék elismerésével, miközben a magyar Mt. módosításának elmaradása miatt a szabályozás továbbra is ellentétes az uniós joggal.

A kollektív munkajog intézményei érdemben nem változtak, így a sztrájkjog – különösen a közszolgálati munkavállalók esetében – továbbra is jelentősen korlátozott. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy érdekképviseleti csoporttal való egyeztetést követően a pedagógusok érdekeit erősítendő változtak a köznevelési alkalmazottak sztrájkjogosultságai, ezzel könnyebbé téve a figyelmeztető sztrájkok megszervezését. A pedagógusoktól jogszabály által megkövetelt elégséges szolgáltatások biztosítása tárgyában (Teachers' Trade Union and Teachers' Democratic Trade Union v. Hungary) az EJEB várhatóan 2026 októberében hoz ítéletet.

Szintén változatlan a szociális vetítési alap összege, amely az öregségi nyugdíjminimumhoz hasonlóan számos szociális ellátás és költségkedvezmény megállapításának a számítási alapja. A szociális vetítési alap, melynek összege nem törvényben, hanem egy kormányrendeletben van meghatározva, 2008 óta változatlanul 28 500 forint. Ezen összeg a növekvő infláció miatt az életben maradáshoz sem elégséges. 

Szintén 2008 óta nem került indexálásra a gyermek után járó családi pótlék összege, melynek összege a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerint egy gyermek esetében 12 200 forint. Miközben az adókedvezmények formájában nyújtott támogatások a magasabb jövedelmű családoknak kedveznek, változatlanul problémát jelent a gyermekek anyagi – különösen lakhatási – okokból való kiemelése, amelyre jelentésében az alapvető jogok biztosa már 2017-ben felhívta a figyelmet.

Az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdése továbbra is tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást, így a közterületi hajléktalanságot. A szabálysértési törvény vonatkozó rendelkezését az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg, annak ellenére, hogy az ENSZ megfelelő lakhatáshoz való joggal foglalkozó különleges jelentéstevője álláspontjában nemzetközi jogot sértőnek találta a jogszabályt. Üdvözlendő ugyanakkor, hogy 2026 májusában az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a koldulás büntetésére csak akkor van lehetőség, ha az elkövetési magatartás a pénz átadása céljából leszólított személy biztonságát, illetve a közterület közcélú használatát közvetlenül veszélyezteti. 

Ajánlások:

• Tegyenek lépéseket a közszolgálatban álló munkavállalók sztrájkjoga biztosításának átfogó szabályozása érdekében.
• Szabályozzák törvényben és inflációkövetően a szociális ellátások és költségkedvezmény megállapításának a számítási alapjául szolgáló szociális vetítési alapot, valamint a családi pótlék összegét.
• Helyezzék hatályon kívül az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdését, amely kriminalizálja a közterületi hajléktalanságot.

Az értékelés elérhető magyar és angol nyelven.

A Gazdasági és Szociális Jogok fejezet munkajogi részéhez Szemenyei Barabás ügyvéd nyújtott segítséget. 

Az értékelést jegyző civil szervezetek: Amnesty International Magyarország, Háttér Társaság, K-Monitor, Magyar Helsinki Bizottság. Mérték Médiaelemző Műhely, Társaság a Szabadságjogokért, Utcajogász.