Pert nyert az Utcajogász egy kilakoltatási ügyben
Az Utcajogász ügyfelének egyéni ügye egy szélesebb körű társadalmi problémára világít rá: mit kezd az önkormányzat és az állam azokkal az emberekkel, akik szociális vagy egészségügyi segítségnyújtásra szorulnak?
Fotó: Index.hu
A lakásbérleti szerződés felmondása
Az Utcajogász Egyesület ügyfele 2020-ban kereste meg a szervezetet azzal, hogy lakásbérleti szerződését felmondta a főváros egyik önkormányzata. Az önkormányzat a felmondásban arra hivatkozott, hogy a bérlő „az együttélés szabályait és a házirendet figyelmen kívül hagyva zajong, hangoskodik, életvitelével zavarja az ott élők nyugalmát, és a kérésükre sem hagy fel ezzel a viselkedéssel.” A felmondás jogalapja a Lakástörvény 25. § (3) bekezdése volt, mely szerint
“Ha a bérlő vagy a vele együttlakó személyek magatartása szolgál a felmondás alapjául, a bérbeadó köteles a bérlőt - a következményekre figyelmeztetéssel - a magatartás megszüntetésére vagy megismétlésétől való tartózkodásra a tudomására jutástól számított nyolc napon belül írásban felszólítani. A felmondást az alapjául szolgáló magatartás folytatásától vagy megismétlésétől számított nyolc napon belül írásban kell közölni.”
A jogszabály szerint tehát a felmondást felszólításnak kell megelőznie. Ha pedig a bérlő a felszólításnak nem tesz eleget, 8 napon belül lehet felmondani a szerződést.
A bérlő a felmondás után kísérletet tett arra, hogy megegyezzen az önkormányzattal. Kérte, hogy folytathassa a bérleti szerződését, vagy az önkormányzat kössön vele új szerződést – ám ezt a polgármester visszautasította. Mivel a bérlő nem tudott kiköltözni a lakásból, az önkormányzat lakáskiürítési pert kezdeményezett.
Az elsőfokú bíróság eljárása
Az elsőfokú bíróság több tanú meghallgatása után az önkormányzatnak adott igazat és kötelezte a lakót a lakás elhagyására.
Ezt követően a lakó az Utcajogász Egyesület segítségével fellebbezést nyújtott be. Az Utcajogász hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg megfelelően a döntését. Emellett megvilágította a lakóval kapcsolatos együttélési problémák hátterét: a lakó súlyos mentális betegséggel él, ennek megfelelően az elvárható magatartás az ő esetében más, mint mentálisan egészséges emberek esetében.
A másodfokú bíróság eljárása
A másodfokú bíróság végül megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az önkormányzat keresetét elutasította. A lakónak tehát nem kell elhagynia a lakást.
A másodfokú bíróság indoklása szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta vizsgálni, hogy az ügyben az önkormányzat megtartotta-e a Lakástörvény szerinti felmondási szabályokat, azaz a 25. § (3) bekezdése szerinti határidőket. Szintén tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem tért ki indoklásában arra, hogy a tárgyaláson meghallgatott tanúk mit mondtak az Utcajogász ügyfelének viselkedéséről, a vele való együttélésről.
A másodfokú bíróság azonban nem vizsgálta alperes körülményeit, azaz a mentális betegség kérdését: tehát azt, hogy miként befolyásolja valakinek a felelősségét, ha betegsége következményeként szegi meg a lakásbérleti szerződés szabályait.
Szerződéses felelősség és mentális betegség
A mentális betegséggel élő emberek szerződési felelőssége egy szélesebb körű társadalmi problémára világít rá: sem az állam, sem az önkormányzat nem kínál alternatívát azon emberek számára, akik súlyos mentális problémáik miatt nem, vagy csak nehezen képesek betartani az együttélés szabályait.
A probléma megoldása helyett sokszor a probléma láthatatlanná tétele a cél – valós segítségnyújtás helyett a lakhatás megszüntetése, és ezáltal a segítségre szoruló emberek társadalmi ellehetetlenítése. A problémára megoldást a szociális ellátórendszer megerősítése, az arra rászorulók valódi és hatékony segítése jelentené.