Beadványt nyújtottunk be az ENSZ megfelelő lakhatáshoz való joggal foglalkozó különleges jelentéstevőjének felhívására. A jelentéstevő azt vizsgálja, hogyan segíthetik az önkormányzatok és a helyi közösségek a megfelelő lakhatáshoz való jog érvényesülését, a beérkező információkat jelentés elkészítéséhez használja fel. A jelentés célja, hogy az ENSZ egyik legfontosabb jogi testületét, az Emberi Jogi Tanácsot 2027 első felében esedékes ülésén tájékoztassa a tagállamok lakhatási jogi helyzetéről.
Beadványunkban jogsegélyszolgálatunk tapasztalatai és az önkormányzatokkal végzett munkánk alapján mutattuk be a magyarországi lakhatási szabályozás legfontosabb problémáit. A magyar jog nem ismeri el kikényszeríthető alapjogként a megfelelő lakhatáshoz való jogot. Az állami lakáspolitika elsősorban a lakástulajdon megszerzését támogatja, miközben kevés segítséget nyújt azoknak, akik alacsony jövedelmük miatt nem tudnak saját lakáshoz vagy piaci alapú hitelhez jutni. Kevés a megfizethető bérlakás, az önkormányzati lakásállomány pedig az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent.
A lakhatással kapcsolatos feladatok jelentős része az önkormányzatokra hárul, de nem állnak rendelkezésükre egységes országos szabályok és megfelelő források. Emiatt a lakhatási támogatások, az önkormányzati lakásokhoz való hozzáférés és a bérlőket védő garanciák településenként jelentősen eltérnek. Ügyfeleink gyakran nehezen érthető pályázati feltételekkel, átláthatatlan döntésekkel és korlátozott jogorvoslati lehetőségekkel találkoznak. A magyar jog általánosságban azt sem tiltja, hogy valakit önkormányzati lakásból úgy lakoltassanak ki, hogy ennek következtében hajléktalanná válik.
Tapasztalataink szerint az önkormányzatok helyi szinten sokat tehetnek az átláthatóbb eljárásokért, a bérlők védelméért és a kilakoltatások megelőzéséért. A helyi kezdeményezések azonban nem helyettesíthetik az állam felelősségét és az egységes országos garanciákat.
A helyi önazonosság védelméről szóló törvényt a helyi szabályozási lehetőségek kifejezetten káros példájaként mutattuk be. A törvény alapján az önkormányzatok feltételekhez köthetik vagy megtilthatják a lakcím létesítését, pénzügyi hozzájárulást kérhetnek az újonnan beköltözőktől, valamint elővásárlási jogot vezethetnek be. Az eddig elfogadott helyi rendeletek egy része jövedelmi, vagyoni, foglalkoztatási és más feltételeket állapított meg. Ezek aránytalanul sújthatják az alacsony jövedelmű és roma embereket, tovább növelve a kirekesztés és a lakóhelyi szegregáció veszélyét.
Beadványunkban egy átfogó lakáspolitikai fordulat szükségességét hangsúlyoztuk. Olyan szabályozási és finanszírozási környezetre van szükség, amely bővíti a megfizethető lakhatás lehetőségeit, kiszámítható kereteket biztosít az önkormányzatok számára, védi a bérlőket, megelőzi a lakásvesztést, és valódi segítséget nyújt a lakhatási szegénységben élő embereknek.
A beadvány angol nyelven itt érhető el: