Az Európai Parlament 2018-ban kezdeményezte Magyarországgal szemben az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást annak megállapítására, hogy fennáll-e egyértelmű kockázata az Unió alapvető értékeinek súlyos megsértésének. Azóta a magyar kormány folyamatosan bontja le a fékek és ellensúlyok rendszerét, centralizálja a hatalmat, valamint ássa alá az alapvető jogokat és a jogállamiságot. Bár az eljárásban meghallgatásokra sor került, a Tanács eddig nem fogadott el ajánlásokat ezeknek a problémáknak a kezelésére.
Ezzel párhuzamosan az EU további eszközöket aktivált a jogrendje és költségvetése védelme érdekében. Ezek közé tartozik a feltételességi mechanizmus alkalmazása, kötelezettségszegési eljárások indítása, a horizontális feltételek teljesülésének vizsgálata, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében mérföldkövek meghatározása. Ezek következtében olyan követelmények születtek az antikorrupciós garanciákra, az igazságszolgáltatás függetlenségére és az alapvető jogok védelmére vonatkozóan, amelyek teljesítése előfeltétele Magyarország uniós forrásokhoz való hozzáférésének. Bár ezek a mérföldkövek bizonyos jogszabály-módosításokra ösztönöztek, a végrehajtás továbbra is hiányos, sok esetben pusztán formális. A korábbi jogállamisági jelentésekben megfogalmazott számos bizottsági ajánlás továbbra sem került végrehajtásra, és Magyarország egyre több, az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletet hagy figyelmen kívül.
Mindezek olyan környezetben történnek, amelyet a független intézmények leépülése, a médiapiac politikai befolyás alá vonása, a hazai és nemzetközi bírósági ítéletek végrehajtásának elmaradása, valamint a civil társadalom és az alapvető jogok egyre szigorúbb korlátozása jellemez. 2020 óta az elhúzódó veszélyhelyzet lehetővé tette a kormány számára a rendeleti kormányzást, amely a rendkívüli felhatalmazásokat a rendes jogrendbe integrálta, tovább gyengítve a demokratikus ellenőrzést. A választási jogszabályok közelmúltbeli módosításai és a kulcsfontosságú intézményekbe történt kinevezések tovább súlyosbították a meglévő strukturális aránytalanságokat, ahelyett hogy orvosolták volna azokat.
Ez a független magyar civil szervezetek által készített dokumentum az elmúlt év legfontosabb fejleményeire összpontosít az EU-értékek védelme szempontjából különösen releváns területeken. Összefoglalja a legsürgetőbb aggályokat és ajánlásokat, amelyeket a Tanácsnak a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás keretében szükséges lenne felvetnie a magyar hatóságokkal szemben. Nem célja valamennyi probléma vagy a szükséges intézkedés teljes körének bemutatása; sokkal inkább azokat a legsürgetőbb lépéseket emeli ki, amelyeket a kormánynak és a parlamenti többségnek meg kellene tennie a demokratikus visszacsúszás megállítása és a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében Magyarország és a többi tagállam között.
Kérdés:
● Milyen lépéseket tett a magyar kormány az Európa Tanács Szociális Kartája, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikke alapján a társadalmi kirekesztés és szegénység elleni küzdelem érdekében Magyarországon?
Háttér:
Az állami juttatások, különösen az adózáson keresztül nyújtott családtámogatások kifejezetten a foglalkoztatott, magas jövedelmű, heteroszexuális házasságban élő, kiskorú gyermeket nevelő háztartásokat célozzák. A célcsoporton kívül eső egyének és háztartások csak korlátozottabb, alacsony értékű ellátásokra jogosultak.
Azok számára, akik munkával nem képesek biztosítani megélhetésüket, legfeljebb 90 napig jár álláskeresési járadék. Ennek feltétele, hogy az elmúlt három évben legalább 360 napot dolgoztak. Ezt követően a munkanélküliek "szociális segélyre" jogosultak, amelynek igénylési feltételei rendkívül szigorúak: a személy és családja más módon nem képes biztosítani megélhetését, nem folytat jövedelemszerző tevékenységet, nincs vagyona, és havi jövedelme fogyasztási egységenként nem haladja meg a jelenlegi jogszabályban meghatározott minimum 90%-át (25 650 HUF, kb. 66 EUR). Amíg munkát nem kínálnak számára, az ellátás összege havi 22 800 HUF (kb. 59 EUR), amely nem fedezi a minimális megélhetési költségeket. Betegség önmagában nem jogosít ellátásra; a jogosultság a külön vizsgálat során megállapított egészségkárosodás mértékétől függ.
A gyermekek után - feltétel nélkül járó - családi pótlék összege egygyermekes család esetén havi 12 200 HUF (kb. 31,42 EUR), egygyermekes egyedülálló szülő esetén 13 700 HUF (kb. 35,28 EUR).
Az ellátások alapját képező összeget a kormány 2008 óta nem emelte, a pénz vásárlóértékének jelentős csökkenése ellenére.
2025 augusztusában Magyarországon továbbra is magasak voltak a megélhetési költségek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy kilogramm kenyér ára kb. 878 HUF (2,26 EUR), 10 tojás 624 HUF (1,61 EUR), egy kétfogásos napi menü 2 310 HUF (5,95 EUR), míg a havi közlekedési bérlet 5 590 HUF (14,39 EUR). Budapesten egy 50 m²-es lakás havi bérleti díja 150 000–300 000 HUF (386–772 EUR) között mozog. Az ellátás kizárólag a rendkívüli szegénységben élők számára elérhető, és az összege nem biztosítja a megélhetést.
Ajánlások:
● Az állami szociális juttatásokat indexálni szükséges az infláció mértékével.
● Az állami támogatásokat a társadalmi különbségek csökkentésére, nem pedig a magasabb jövedelmű csoportok támogatására szükséges használni.
13.3. A szegénység kriminalizálása
Kérdés:
● Hogyan összeegyeztethetőek azok a rendelkezések, amelyek főként szegénységben élő személyek által elkövetett cselekményeket kriminalizálnak (pl. életvitelszerű közterületi tartózkodás tilalma) az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával?
Háttér:
2018 óta az Alaptörvény szerint az egész országban tilos az életvitelszerű közterületi tartózkodás. A közterületi hajléktalanság, palackgyűjtés, koldulás szabálysértésnek minősül. Ezek a rendelkezések látszólag mindenki számára egyformán vonatkoznak, azonban a gyakorlatban főként szegénységben élő személyeket érintenek, mivel ezek a cselekmények szorosan összefüggnek a társadalmi helyzetteli, a hajléktalansággal.
A szabálysértések elkövetése pénzbírságot vagy közérdekű munkát vonhat maga után. Ha az elítélt személy nem teljesíti ezeket, szabálysértési elzárásba kerül, amelyet büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.
Az állami ellátások alacsony szintjének és a fenti büntető szankcióknak az összehasonlítása alapján megállapítható, hogy azok, akik munkából nem képesek megélni, jelentős kockázatnak vannak kitéve, hogy a büntető igazságszolgáltatás látókörébe kerüljenek.
Ajánlás:
● Dekriminalizálni kell azokat a cselekményeket, amelyek a szegénységet büntetik, és nem pedig az egyén szabad akartán alapuló cselekményeket.
A teljes anyag angol nyelven itt érhető el: