Segélykilátás című új vitaszínházi előadásunk május 16-án látható a Trafikban. Témája a szociális ellátások rendszere. Az esemény látogatása ingyenes, de risztrációhoz kötött.
Második vitaszínházi estünknek pécsi premierjét láthatják az érdeklődők a Trafikban május 16-án este 7 órától. A nagy sikerrel játszott első előadásunk után, amely a Jogos felvetés! címet viselte, és a lakhatási jogok témáját dolgozta fel, úgy döntöttünk, létrehozunk egy új előadást is, egy nem kevésbé fontos témát, a szociális ellátások rendszerét körüljárva. Szervezetünknek rengeteg a tapasztalata e téren is, hiszen ügyfeleink nap mint nap küszködnek az ellátórendszerben tapasztalt igazságtalanságok miatt.
És hogy mik a segélykilátások?
Magyarországon elég csak átfutni az állami támogatások és kedvezmények sorát, hogy ránk törjön a bőség zavara. Annyi mindenre jogosult lehet az ember, és oly nehéz a választás! Otthonteremtés? Otthonfelújítás? Gyermekvállalási támogatás? Családi adó- és járulékkedvezmény? KRESZ vizsgadíj visszatérítése? SZJA-mentesség? Az állam szívesen ad, és ma már nem szégyen kérni. Bárkiből lehet rászoruló.
Persze mindennek pontos jogi feltételei vannak: az állam gondosan megválogatja, mely társadalmi csoportok érdemesek a támogatására. De mégis mi alapján lehet eldönteni, hogy ki a rászoruló? Mire számíthatnak azok, akik kiszorultak ebből a körből, akiknek már éppen hogy, vagy annyi sem jut?
A vitaszínház során színházi jelenetekkel emelünk ki egy-egy fontos témát, hogy aztán alaposan megvitassuk. Szakértőként az Utcajogász Egyesület tagjai is felszólalnak, akiknek a résztvevők közvetlenül is feltehetik a kérdéseiket.
A vitaszínházat vezeti: Szivák-Tóth Viktor (Szkéné Színház) és Boznánszky Anna (Káva Kulturális Műhely)
Időtartam várhatóan 120 perc.
Az esemény látogatása ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A férőhelyek száma limitált (maximum 50 fő). Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeMgrQdAtb7DolM2yPgAmMk7WrYqYK…
A programot a Transatlantic Foundation és a German Marshall Fund of the United States, valamint az Európai Unió közös finanszírozásában megvalósuló PROTEUS program támogatja.
Bognár Szilvia elmondta, a felsoroltakat úgy lehetne orvosolni, ha az önkormányzat megfelelően priorizálna, ezáltal pedig a szociális szakma is felértékelődne. Véleménye szerint a vezetésnek együtt kellene működnie a civil szervezetekkel és az egyetemi kutatókkal. A város kétszázmillió forintot költött arra, hogy a pécsi repülőtérre ingyenes buszjáratot szolgáltasson, ezt a pénzt Bognár Szilvia szerint inkább a szociális szférának kellett volna megkapnia. Konkoly-Thege Júlia azon kérdésére viszont, hogy vajon a pécsi települési támogatásokra szánt háromszázmillió forintnak miért csak töredékét fordítja erre a célra az önkormányzat, a megszólalók közül nem érkezett válasz. Mint később Moór Eszter (a civil szférában dolgozó szociális segítő, valamint az e fórumot is szervező együttműködés pécsi koordinátora) hozzászólásából kiderült az ápolási támogatásnál például olyan alacsony a jövedelmi értékhatár, hogy azt senki nem tudja megigényelni.
Nagy István arról is beszélt, hogy bár szerinte az intézményrendszer jól van felépítve, fontos lenne újragondolni, hogy a funkciói jól vannak-e beállítva. Ő szakellátásban dolgozott sokáig, de otthagyta, mert úgy érezte, hogy egy rosszul működő rendszerhez asszisztál. Véleménye szerint prevencióra lenne szükség, nem pedig tűzoltásra, mert utóbbival nem lehet valós segítséget nyújtani. Sándor Andrea szerint probléma az is, hogy az ellátás nem egyén-, hanem intézményközpontú. Véleménye szerint az intézményi rendszer merevsége miatt jöttek létre a civil szervezetek, amelyek közfeladatot látnak el, az állam támaszkodik rájuk, de nem finanszírozza őket, sőt, ennek az ellenkezőjét teszi. A megszólalók közül többen is elmondták, hogy a pécsi intézmények és civil szervezetek között termékeny az együttműködés. Szóba került az átláthatósági törvény tervezete is, amelyet Bognár Szilvia nyugtalanítónak nevezett, és elmondta, reméli, hogy a kormány eláll tőle.
Moór Eszter a beszélgetés végi hozzászólásában elmondta, nem a segítendők száma a lényeges, hanem hogy kiket tekintünk egyáltalán a támogatásokra rászorulóknak. Véleménye szerint a rendszerváltás előtti időkben sokkal inkább a valós igényekre reagáltak a támogatások mint ma. Problémaként említette a szociális ágazaton belül a bérfeszültségeket is. Ő egy szakmai műhely létrehozását tartja fontosnak, és hogy a felsorolt problémák eljussanak a döntéshozókig.
Szatmári Andrea szerint abból is látszik, hogy a döntéshozók mennyire nem foglalkoznak mindezzel, hogy nincs felelős minisztérium sem. A problémákat odadobják a szociális területnek, és ha nem tudják megoldani, az ő hibájuk lesz, miközben azt sem igazán lehet tudni, kihez kellene fordulni egy-egy üggyel. Deák Andrea a Mosolymanó Egyesülettől arra kérte Bognár Szilviát, hogy a szociális rendelet átalakításában, aktualizálásában segítse a civilek bevonását. Bognár elmondta, neki van ötlete arra, hogyan lehetne hatékony együttműködést kezdeményezni a civil szféra szereplői és a politikusok között, ám ennek részletezésére még egy kis időt kért a jelenlévőktől.
A beszélgetést követően kezdődött az Utcajogász vitaszínházi estje, a Segélykilátás, amely ezt, a szociális juttatások, valamint a rászorultság témáját helyezte a fókuszba. Az előadás az Utcajogász anonimizált eseteiből indult ki, a projekt létrehozói és a vitaszínház vezetői Szivák-Tóth Viktor (Szkéné Színház) és Boznánszky Anna (Káva Kulturális Műhely) voltak. A közönség tagjai aktívan vettek részt az interaktív előadásban, sok izgalmas ötletet, felvetést tettek hozzá a közös gondolkodáshoz. Szakértő hozzászólókként pedig részt vettek az előadásban szervezetünk jogász önkéntesei is. Az előadást második alkalommal játszottuk most, de a következő színházi évadban újra látható lesz – elsősorban Budapesten.
Az esemény a Transatlantic Foundation, a German Marshall Fund of the United States és az Európai Unió közös finanszírozású PROTEUS elnevezésű programjának keretében valósult meg.
