Mit tehet a pécsi önkormányzat a rászoruló emberekért?

Megtartottuk nyilvános fórumunkat és vitaszínházi előadásunkat Pécsen. Az esemény az Utcajogász és négy helyi civil szervezet, a Pécsi Civil Lakhatási Szövetség, a Mindenki Pécsért Egyesület, a Város Mindenkié Pécs, valamint a Mosolymanó Egyesület összefogásában valósult meg.

Eseménydús nap volt május 16. az Utcajogász életében, hiszen szervezetünk három programot is levezényelt ezen a napon, Pécsen. A délelőtti órákban képzést tartottunk az Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központban szociális munkásoknak a lakásbérlet témájában. A részvevőkkel a magánlakásbérlet és az önkormányzati lakásbérlet szabályairól, a lakcímre vonatkozó szabályokról, és az ezekkel kapcsolatos problémákról, illetve a kilakoltatás folyamatáról beszélgettünk. Ez volt az elmúlt egy évben a második alkalom, hogy Pécsen szociális munkásoknak képzést tartottunk, tavaly a végrehajtás témáját dolgoztuk fel velük közösen. Most is, mint legutóbb, rendkívül aktív csapat gyűlt össze, tagjai hasznosnak találták az átadott információkat, és rengeteget kérdeztek – páran közülük a fórumra és a vitaszínházra is velünk tartottak.

A képzés után, rövid pihenést követően már siettünk is tovább, hogy előkészítsük a helyszínt, a Perczel utcai Trafikot a következő programunkhoz, a fórumhoz. Ezen is szép számmal megjelentek pécsi érdeklődők, akik szerettek volna többet hallani a helyi települési támogatások rendszeréről, és kijavítandó hibáiról. Egészen a fórum napjáig úgy volt, hogy a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, dr. Kamarás Péter, az önkormányzat Népjóléti és Civil Bizottságának elnöke lesz, ám az utolsó pillanatban lemondta a fellépést. Jelen volt azonban Bognár Szilvia, Civil Tanácsnok, volt szociális ügyekért felelős alpolgármester, Sándor Andrea, a pécsi családok átmeneti otthonát működtető Kapocs Nonprofit Közhasznú Kft. vezetője, Nagy István, az Esztergár Lajos Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ igazgatója, valamint dr. Szatmári Andrea, az Utcajogász Egyesület lakhatási és szociális jogi koordinátora. A beszélgetés során sok szó esett arról, milyen nehézségekkel néz szembe a szociális szféra munkája során, és hogy milyen módjai lehetnek annak, hogy az önkormányzat mindezt megkönnyítse. Szatmári Andrea beszélt arról is, hogy a szociális törvény hatalmas terhet helyez az önkormányzatokra. Véleménye szerint, ahol prioritás a szegénység problémájának kezelése, ott az önkormányzat elkülönít erre pénzt, Pécsen azonban más a helyzet, hiszen ott tizenkét éve nem növekedett az ellátásra fordított keret összege, és körülbelül hatezren részesülnek a támogatásból a száznegyvenezer lakosú városban. 

Nagy István szerint a problémát komplikálja, hogy a város hátrányban van azokhoz a városokhoz képest, ahol van ipar és megfelelő számú munkahely. Elmondta, Pécs ilyen szempontból leszakadó megyeszékhely, sok a nyugdíjas korú ember, az árak növekednek, mindenki egyre kevesebb bevételből kényszerül megélni. Kiemelte azt is, hogy a szociális terület válsága miatt komoly szakemberhiány keletkezett. Sándor Andrea hozzátette, hogy számára kérdésessé vált, vajon szükség van-e egyáltalán a szociális szakmára, hiszen a problémákat nem tudja megoldani, az ellátásra szorulókat nem tudja képviselni, a szakellátásból kerül ki a hajléktalanságban élők zöme – véleménye szerint ez a szakma csak egy sebtapasz egy hatalmas problémán. 

Bognár Szilvia elmondta, a felsoroltakat úgy lehetne orvosolni, ha az önkormányzat megfelelően priorizálna, ezáltal pedig a szociális szakma is felértékelődne. Véleménye szerint a vezetésnek együtt kellene működnie a civil szervezetekkel és az egyetemi kutatókkal. A város kétszázmillió forintot költött arra, hogy a pécsi repülőtérre ingyenes buszjáratot szolgáltasson, ezt a pénzt Bognár Szilvia szerint inkább a szociális szférának kellett volna megkapnia. Konkoly-Thege Júlia azon kérdésére viszont, hogy vajon a pécsi települési támogatásokra szánt háromszázmillió forintnak miért csak töredékét fordítja erre a célra az önkormányzat, nem tudott érdemi választ adni. Mint később Moór Eszter (a civil szférában dolgozó szociális segítő, valamint az e fórumot is szervező együttműködés pécsi koordinátora) hozzászólásából kiderült az ápolási támogatásnál például olyan alacsony a jövedelmi értékhatár, hogy azt senki nem tudja megigényelni.

Nagy István arról is beszélt, hogy bár szerinte az intézményrendszer jól van felépítve, fontos lenne újragondolni, hogy a funkciói jól vannak-e beállítva. Ő szakellátásban dolgozott sokáig, de otthagyta, mert úgy érezte, hogy egy rosszul működő rendszerhez asszisztál. Véleménye szerint prevencióra lenne szükség, nem pedig tűzoltásra, mert utóbbival nem lehet valós segítséget nyújtani. Sándor Andrea szerint probléma az is, hogy az ellátás nem egyén-, hanem intézményközpontú. Véleménye szerint az intézményi rendszer merevsége miatt jöttek létre a civil szervezetek, amelyek közfeladatot látnak el, az állam támaszkodik rájuk, de nem finanszírozza őket, sőt, ennek az ellenkezőjét teszi. A megszólalók közül többen is elmondták, hogy a pécsi intézmények és civil szervezetek között termékeny az együttműködés. Szóba került az átláthatósági törvény tervezete is, amelyet Bognár Szilvia nyugtalanítónak nevezett, és elmondta, reméli, hogy a kormány eláll tőle.

Moór Eszter a beszélgetés végi hozzászólásában elmondta, nem a segítendők száma a lényeges, hanem hogy kiket tekintünk egyáltalán a támogatásokra rászorulóknak. Véleménye szerint a rendszerváltás előtti időkben sokkal inkább a valós igényekre reagáltak a támogatások mint ma. Problémaként említette a szociális ágazaton belül a bérfeszültségeket is. Ő egy szakmai műhely létrehozását tartja fontosnak, és hogy a felsorolt problémák eljussanak a döntéshozókig.

Szatmári Andrea szerint abból is látszik, hogy a döntéshozók mennyire nem foglalkoznak mindezzel, hogy nincs felelős minisztérium sem. A problémákat odadobják a szociális területnek, és ha nem tudják megoldani, az ő hibájuk lesz, miközben azt sem igazán lehet tudni, kihez kellene fordulni egy-egy üggyel. Bognár Szilvia végül elmondta, neki van ötlete arra, hogyan lehetne hatékony együttműködést kezdeményezni a civil szféra szereplői és a politikusok között, ám ennek részletezésére még egy kis időt kért a jelenlévőktől. 

A beszélgetést követően kezdődött az Utcajogász vitaszínházi estje, a Segélykilátás, amely ezt, a szociális juttatások, valamint a rászorultság témáját helyezte a fókuszba. Az előadás az Utcajogász anonimizált eseteiből indult ki, a projekt létrehozói és a vitaszínház vezetői Szivák-Tóth Viktor (Szkéné Színház) és Boznánszky Anna (Káva Kulturális Műhely) voltak. A közönség tagjai aktívan vettek részt az interaktív előadásban, sok izgalmas ötletet, felvetést tettek hozzá a közös gondolkodáshoz. Szakértő hozzászólókként pedig részt vettek az előadásban szervezetünk jogász önkéntesei is. Az előadást második alkalommal játszottuk most, de a következő színházi évadban újra látható lesz – elsősorban Budapesten.

Az esemény a Transatlantic Foundation, a German Marshall Fund of the United States és az Európai Unió közös finanszírozású PROTEUS elnevezésű programjának keretében valósult meg.